Blog
Hideg reggel van, indulna dolgozni, és a robogó nem indul. Az önindító lassan forgat, vagy forgat ugyan, de a motor nem gyullad be. Ősszel és télen ez a leggyakoribb bosszúság, és a jó hír az, hogy az okok nagy része egyszerű, és otthon is megtalálható.
Ebben a cikkben sorra vesszük, miért indul nehezebben a robogó hidegben, hogyan szűkítheti le a hibát a tünetek alapján, és mit érdemes ellenőrizni, mielőtt alkatrészt cserél.
Novemberben a legtöbb robogó és kismotor beáll a garázsba, és márciusig senki nem néz rá. Tavasszal aztán jön a meglepetés: az önindító csak kattog, a motor csak szívatóval indul, alapjáraton leáll, a gumi félig lapos. Ezek nagy része nem tavasszal dől el, hanem most, ősszel, egy délutánnyi munkán.
Ebben a cikkben sorra vesszük, mit érdemes elvégezni a téli tárolás előtt: a benzintől és a karburátortól az akkumulátoron át a ponyváig. A végén egy ellenőrzőlistát is talál, amit kinyomtatva a garázs falára tehet.
Ha valaha ültél Yamaha Aeroxon, Malaguti F12-n vagy Aprilia SR50-en, szinte biztos, hogy egy Minarelli motorblokk gyorsított ki a kanyarból. Ez a hajtómű nem csupán egy alkatrész a robogózás történelmében: a modern 50 köbcentis és 100-as kétütemű robogók aranykorának vitathatatlan etalonja.
De honnan indult ez a mechanikai remekmű, ki áll mögötte, és mi tette évtizedeken át az európai és japán gyártók első számú választásává?
Az előző cikkünkben részletesen bemutattuk a legendás, Honda gyökerekkel rendelkező GY6 (139QMB / 139QMA) blokk történetét és elterjedésének okait. A konstrukció megbízható és rendkívül strapabíró, ám a gyári 50 ccm-es, négyütemű kivitel dinamikája a mai városi forgalomban hamar szűk keresztmetszetté válhat.
Ha megkérdeznénk egy robogó-szerelőt vagy alkatrész-kereskedőt, hogy melyik a világ legelterjedtebb négyütemű robogóblokkja, a válasz gondolkodás nélkül ez lenne: a GY6.
A szíjhajtású automatikus váltó - közismert nevén CVT (Continuously Variable Transmission) - látszólag egyszerű szerkezet: két tányér, egy szíj, egy kuplung.
A robogózás egyik legnagyobb varázsa, hogy nincs kuplung, nincs váltókar, nincs „egyes-kettes-hármas”. Csak gázt húzunk, és a motor finoman, szinte észrevétlenül gyorsul.
Amikor az Apriliára gondolunk, ma már a brutális erejű versenygépek és a modern városi cirkálók jutnak eszünkbe. De hogyan vált egy apró családi vállalkozás a világ egyik legmeghatározóbb motorgyártójává?
Vannak tárgyak, amiknek illata van. Ha becsukod a szemed, és azt mondom: Jawa Babetta, valószínűleg azonnal orrodba szökik az összetéveszthetetlen, édeskés kétütemű füst és a meleg gépolaj keveréke.
A Simson "Madár" sorozat (Vogelserie) utolsó, negyedik tagja, a Habicht (Héja), a suhli gyár 50 ccm-es kétütemű korszakának egyfajta technikai "hibridje". Bár technikai érdekességeket rejt, ma ez a sorozat legritkább és leginkább gyűjtői darabja.
A Simson "Madár" sorozat (Vogelserie) legfejlettebb és technikai szempontból legérdekesebb tagja, a Sperber (Karvaly), a suhli gyár 50 ccm-es kétütemű korszakának csúcsát képviseli.
Ha van kismotor, amely meghatározta a keleti blokk és Magyarország utcaképét az 1960-as és 70-es években, az a Simson Star (Seregély). Míg a Spatz volt az alap, a Schwalbe pedig az ikonikus robogó, a Star volt a sorozat "igáslova", amely megbízhatóságával, sokoldalúságával és szerelhetőségével hódított.
A Simson "Madár" sorozat (Vogelserie) legkisebb és legegyszerűbb tagja, a Spatz (Veréb), méltatlanul gyakran háttérbe szorul a népszerűbb Star vagy Schwalbe mellett.
A kétütemű motorok jellegzetes hangja, a benzinillat és a szabadságérzés – sokunk számára ezek az emlékek fűződnek a Simson márkához. De van a suhli gyár történetének egy olyan korszaka, ami különleges helyet foglal el a motorosok szívében: ez a "Madár" sorozat (Vogelserie).
Kevesen tudják, de a világ egyik legismertebb kismotor-márkája nem motorkerékpárokkal kezdte pályafutását. A Simson neve ma már egyet jelent a kétütemű szabadsággal, a megbízhatósággal és a nosztalgiával, de az út, ami a suhli gyárból a magyar utakra vezetett, tele volt fordulatokkal.
A madárcsicsergés és az első melengető napsugarak minden motorost a garázsba csábítanak. De mielőtt lelkesen ráugranál a robogódra és elindulnál az első körre, állj meg egy pillanatra!
Sokan gondolják, hogy a robogó „igénytelen” jószág: csak benzin kell bele, és megy. Ez azonban a legnagyobb tévedés, amit egy tulajdonos elkövethet.
A robogózás szabadságot és élményt ad, de csak akkor, ha a motorunk biztonságos is. Hiába gyorsul jól, ha vészhelyzetben nem tudunk megállni! A fékrendszer a legfontosabb biztonsági elem, ami gyakran háttérbe szorul a karbantartásnál.
Te is érezted már, hogy a piros lámpánál hiába húzod a gázt, a robogód csak gondolkodik, bőg a motor, de a lendület sehol nincs? Vagy esetleg a végsebességed csökkent le gyanúsan az utóbbi időben?
Robogó alkatrész vásárlásakor sok tulajdonosban felmerül a kérdés:
gyári vagy utángyártott alkatrészt válasszak?
A robogó megbízható közlekedési eszköz – de csak akkor, ha a megfelelő alkatrészekkel van karbantartva. Sok meghibásodás nem egyik napról a másikra történik, hanem lassan, észrevétlenül alakul ki.
Robogó gyors, praktikus és olcsó közlekedési eszköz városban. Ismerd meg, hogyan lett a robogó a városi közlekedés királya, és miért választják egyre többen mindennapi használatra!